Premier League
Két eltérő ritmus, egy közös gyenge pont
Az Everton–Chelsea találkozó a Premier League hetedik fordulójának egyik legérdekesebb szombati meccse, mert a tabellán egymás mellett álló csapatok teljesen más úton jutottak tíz ponthoz. David Moyes együttese még veretlen, Xabi Alonso Chelsea-je viszont már kétszer kikapott, miközben tizenöt gólt szerzett és tizenhármat kapott. Az én első benyomásom egyszerű: ez nem a null nullra kihegyezett déli műszaknak néz ki Liverpoolban.
A tippem: mindkét csapat gólt szerez, mert a Chelsea védelme eddig túl sok helyzetet engedett, az Everton pedig hazai pályán képes megtalálni a maga egy gólját.
Mit mond a tabella?
Az Everton ötödik hat forduló után, két győzelemmel és négy döntetlennel. A nyolc rúgott gól nem küldött még senkit a konfettiboltba, de az öt kapott annál beszédesebb: Moyes csapata nehezen törhető fel. A legutóbbi, Hull City elleni 2–2 ugyanakkor megmutatta a másik oldalt is, Kiernan Dewsbury-Hall és Thierno Barry góljai ellenére két védelmi megingás elég volt a pontvesztéshez.
A Chelsea hatodik, szintén tíz ponttal, csak rosszabb gólkülönbséggel. Náluk a számok már-már kissé komikusak: plusz kettős gólkülönbség tizenöt szerzett és tizenhárom kapott találattal. A Bournemouth elleni friss 5–1 óriási önbizalmat adhatott, de előtte Brentfordban három gólt kaptak, a Hull ellen kettőt, a Leeds ellen hármat. Ez a hátsó sor jelenleg nem zár úgy, mint egy bankpáncélterem ajtaja.
Everton–Chelsea: ki a favorit?
Papíron a Chelsea kerete erősebb, és Alonso támadó szerkezete akkor a legveszélyesebb, amikor Cole Palmer és Morgan Rogers a João Pedro előtti területeket felváltva támadja. João Pedro már öt bajnoki gólnál jár, Palmer kreativitását pedig nem kell külön bemutatni annak, aki látott már Premier League-meccset. Moisés Caicedo visszatérése a középpályára különösen sokat számított a Bournemouth elleni győzelemnél, mert végre lett ritmusa és fedezete is a Chelsea labdás játékának.
Moyes várhatóan nem ad teret ennek a hármasnak. Jordan Pickford előtt James Tarkowski, Michael Keane és Jarrad Branthwaite kemény, fizikális falat építhet, míg Jack Grealish és Dewsbury-Hall a labdaszerzések utáni első két passznál válhat fontossá. Vitalij Mikolenko játéka kérdéses, ami a bal oldal egyensúlyát érintheti. A vendégeknél Reece James helyzete is figyelmet érdemel, mert a közelmúltban térdprobléma miatt kimaradt, így a Chelsea jobb oldala nem feltétlenül a megszokott erővel működik majd.
Az egymás elleni múlt
A legutóbbi mérkőzésükön, március 21-én az Everton 3–0-ra verte a Chelseat ugyanebben a stadionban. Ez friss emlék, és a Hill Dickinson Stadion közönsége aligha felejtette el, milyen gyorsan szétesett akkor a londoni védekezés. Mégsem húznék egyenes vonalat abból az eredményből szombatra: előtte a Chelsea 2–0-ra nyert, 2025 tavaszán pedig 1–0-ra.
A tíz legutóbbi találkozó mérlege kiegyensúlyozottabb, mint azt a klubnevek alapján sokan gondolnák: Everton-három siker, Chelsea-négy, három döntetlen. Huszonkét gól született ezen a tíz meccsen, tehát az átlag nem őrült magas, de a párosításban rendre akad egy olyan periódus, amikor valamelyik védelem elveszíti a fonalat. Most főleg a Chelsea miatt érzem ezt valós veszélynek.
A fogadás, amit választok
A Both Teams to Score nálam jobb választás, mint a vendéggyőzelem vagy a gólok száma. Az Everton stabil, de nem passzív, és Barry mozgása, valamint Grealish labdatartása okozhat gondot a Lacroix–Colwill tengelynek. A Chelsea pedig túl sok támadóminőséget visz Merseyside-ra ahhoz, hogy Pickford kapuja kilencven percen át érintetlen maradjon.
Van egy kétségem, természetesen. Ha Moyes csapata korán vezetést szerez, aztán nagyon mélyen védi a tizenhatosát, könnyen elviheti a meccset egy szűk 1–0 is, különösen ha Palmernek nem nyílnak meg a félterületek. Mégis inkább arra számítok, hogy a Chelsea nagyobb labdabirtoklása legalább egy válaszra elég lesz.
A házigazda veretlensége tiszteletet kér, a Chelsea tűzereje pedig gólt. Nekem ez most elég ok arra, hogy mindkét háló megzörrenésére tegyek.
